Internet, közösségi média, vezeték nélküli eszközök, mesterséges intelligencia, az emberiség történetében soha nem tapasztaltunk ilyen drasztikus változásokat ilyen rövid idő alatt. Míg korábban évszázadokon át természetes volt, hogy a szülők továbbadták a saját szüleiktől örökölt mintákat tekintve a világ alig változott, az elmúlt évtizedekben a technológia többször is alapjaiban írta át a játékszabályokat.

Mindeközben a mai szülők többsége semmilyen felkészítést nem kapott a digitális világ kihívásaira. Ez olyan, mintha úgy próbálnánk megtanítani a gyerekünket a biztonságos közlekedésre, hogy közben mi magunk sem tudjuk megkülönböztetni a rollert a csuklós busztól.

Hallgathatunk rengeteg előadást arról, mekkora veszély is fenyegeti gyermekeinket a kütyük által. Ez feszültséget, kilátástalanságot, némi kétségbeesést és lelkifurdalást szül bennünk szülőkben. Aztán meghozzuk a döntéseket, ki mennyit hogyan használhatja a gépeket, milyen korlátokkal, milyen eszközökön. Ma már elég tágas ebben a témában a tanácsadó könyvek kínálata. Ezek adhatnak némi támpontot, de a legtöbb más kulturális közegből más rendszerből jön, ami pont, hogy gyakorlat szempontjából nagyon fontos. De van a környezetből elkapott mintázat is, vagy a különböző social médiából összegyűjtött tippek, irányzatok. Persze messziről jött ember azt mond amit akar. : ) 

Elég kicsi az esélye, hogy erre a kütyü problémára, ennek normalizálására lenne egy szinte mindenkire érvényes javaslat. Riogatás az mindenkire érvényes, de a megoldás? Főleg ha az embernek több, eltérő korú gyereke van. Arról már nem is beszélve, hogy a gyerekeket más és más kortárs csoportok veszik körbe, ami befolyásoló tényező. Ha sorra vesszük a lehetőségeket, elengedhetetlen egy belső biztonság. Nem bizonyosság, ami szikla szilárdan kiáll valami mellett, hanem biztonság, ami akkor is stabilitást ad nekünk, ha a világban viharok dúlnak, ha a tegnap érvényes dolgok ma a kuka alján landolnak. Ez a belső biztonság lehetőséget ad arra, hogy adaptív döntéseket hozzunk. Olyan döntéseket, ami a mi jóllétünket szolgálja. A mi családunkra érvényes, minket támogat. Ami nem folyton újra indítja a folyamatokat, hanem alkalmazkodik. A belső biztonság eléréséhez az egyik legjobb út az önelfogadás. Ha nem tudom elfogadni magam, hanem folyton valami irányzatot követve szaladok a megfelelés útján, az egy őrült stresszes káoszt eredményez. Rossz döntéseket, harcokat, veszekedéseket. De ha belépek az elfogadás megnyugtató világába egy meditáción keresztül, azt tovább tudom vinni a napom hátralévő részében, a döntéseimben, a tetteimben. Az önelfogadás, önegyüttérzés nem az információk begyüjtése, hogy én ki is vagyok és mik a jellemzőim. Jelen lenni a mostban, ítélkezés mentesen, elfogadóan. Innen hozni döntéseket, sokkal önazonosabb, mintha mindig mindent racionálisan, intellektusból.  

A munkahelyi és magánéleti sikerhez elengedhetetlen pszichológiai hátteret leginkább az érzelmi intelligencia készségei határozzák meg a megalapozott önismeret, a stabil önbecsülés, a hatékony kommunikáció, a minőségi kapcsolatépítés, a konfliktuskezelés, a megfontolt döntéshozatal, valamint a stresszel, fájdalommal és kudarcokkal való megküzdés képessége.

A digitális világ azonban ma mindezek helyett egy üres, „instant” alternatívát kínál. Az önismeretet felváltja a látszat, az önbecsülést a lájkvadászat, a valódi kommunikációt az egyszavas válaszok, a minőségi emberi kapcsolatokat pedig a közösségi média felszínes ismerősi hálói. A döntéshozatalban a pillanatnyi kielégülés válik prioritássá, a nehézségek feldolgozása helyett pedig a digitális dopamin nyújt menekülőutat , amely egyfajta univerzális fájdalomcsillapítóként működik. Legyünk békével, elfogadással magunk felé.